Miért van az, hogyha ideges vagyok:
-nem tudok érvelni?
-nem tudom elmondani értelmesen azt, amit érzek?
-nem tudok hirtelen lenyugodni, mert úgy érzem felrobbanok az emberi butaságtól?
-képtelen vagyok megérteni dolgokat -amikben lehet, hogy tényleg van igazság-, mert annyira hajtogatom a saját igazam?
Néha úgy érzem teljesen kivesztek belőlem az érzelmek, néha meg annyira tele vagyok velük, hogy úgy érzem összenyomnak..
Elég sokszor meg már magamnak sem hiszek, pedig megfogadtam, hogy többet másra nem fogok alapozni, csak magamra...lehet ez a baj?
Azért vagyok ideges, mert magam sem tudom, hogy mit érzek irántad és emiatt el sem tudnám mondani?!
Én is buta vagyok és ezért nem tudom túltenni magam mások ordítóan durva ostobaságán?
Túlságosan egoista pöcs vagyok, aki csak magával foglalkozik?!
Vagy nem, vagy de?!
És a legdruvább, hogy mire leírom amiket gondolok, elszáll szép lassan az ideg, jön a nyugodtság, megfontoltság, lazaság...ehhez régen szmókolni kellett.:)
Segíthetnék magamnak megérteni magam.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
"...mire leírom amiket gondolok, elszáll szép lassan az ideg..."
ugye hogy mien jo a blogolás? :)
reméljük:)
én sokszor a tiédtől is megnyugszom;)
:*
Megjegyzés küldése